8.téma – Az olvasás fontosságáról

         „Semmi sem szebb és semmi sem hasznosabb az ember egész
                   mulandó életében, mint a könyvek olvasása.”
                                     (Miron Costin)

Az olvasás fontosságáról már írtam néhányszor, s annak, hogy most újra előveszem a témát, oka van. Összegyűjtöm itt mindazt, amit e tárgyban fontosnak tartok elmondani.
Aki nem olvas rendszeresen, a saját folyamatos fejlődését teszi lehetetlenné.

Magam kétféle olvasást különböztetek meg. A szórakoztató olvasást, és a célzott, elemző olvasást. Az előbbi a mindenki által ismert, hagyományos olvasás. Most azonban célunk elérése okán az utóbbival, a célzott, elemző olvasással foglalkozunk.
 

Nem győzöm eléggé hangsúlyozni ugyanis, milyen nagy jelentősége van ennek az egyszerű módnak arra, hogy fejlesszük szókincsünket, kifejezőkészségünket. Hiszen ezek a mi írói arzenálunk fegyverei, amit tevékenységünk során alkalmaznunk kell. És miért is ne törekednénk arra, hogy ezek minél fejlettebbek, teljesebbek legyenek? Ezt valósíthatjuk meg – no nem máról holnapra, de belátható időn belül – az olvasás egyszerű, célzott alkalmazásával.
Mit is jelent ez? Azt, hogy ebben az esetben nem hétköznapi módon olvasunk. Nemcsak a megszokott gyakorlat alapján szántjuk végig a szemünkkel a sorokat,
oldalakat, hanem tudatos odafigyeléssel. Eleinte kicsit furcsa lesz, hiszen általános
esetben nem kényszerítjük elménket, hogy figyeljen a kifejezésekre, jelzős
összetételekre, hasonlatokra, s egyéb íráselemekre, meseszövésre. De erőltetni kell magunkat a cél érdekében, s idővel megszokjuk, hogy az írásmunkákat ilyen
szemüvegen át nézzük.
 

Bányászunk egy mérhetetlen kinccsel teli bányában, keressük a sok oldalnyi meddő között a drágaköveket. S hogy ez minél hatékonyabb legyen, olyan bányában kell keresgélnünk, ami remélhetőleg sok-sok kincset rejt. Ezért olvass olyan szerzőket, akik már fennmaradtak az idő rostáján, klasszikusokat. Olyan klasszikusokat, akiknek stílusa ma is élőként hat. A lírikusoknak ajánlom Petőfit (a könnyedséget tőle tanulhatjuk igazán), József Attilát, Radnótit, hogy csak néhányat soroljak magyarjaink közül. Az epikus műfajokat művelők pedig forgassák Mikszáth, Gárdonyi, Móricz, Németh László könyveit. (Ám ha valaki a világirodalom idegen nagyjaiból válogat, ám tegye.) De mindenképpen hiteles, értékes írásokat olvass, mint ahogy az okos inas sem a kontároktól próbálja ellesni a szakma lényegét.

Vannak tematikus írók, akiknél az olvasási szokás témáját tekintve módosul. Itt vannak például a krimi-írók, vagy a scifi-írók. Hogy ez nem irodalom? Lehet, hogy nem az, a szó magasztos értelmében, ám A.Christie, Chesterton, A.Huxley, Orwell, és mások, vagy Bradbury és Lem mégiscsak bevonultak a klasszikusok közé. És olyan nagyságok, mint például Merle is kirándulást tettek ezen a területen.

Jó, jó, kérdezheti valaki, olvasok elég gyakran, eléggé magvas műveket, és ettől olyan csodálatos változást remélhetek az íráskészségemben? Igen. Már maga az olvasás is pallérozza az elmét, de az igazi változást az említett célzott olvasás hozza. S ezt a következő módon tedd!