Alább olvasható a regény bevezetője munkaváltozatban. Ahogy magamat ismerem, betoldok még itt-ott kisebb szövegrészeket, úgy hogy ez csupán egy változat.

Most, hogy Isten különös kegyelméből immár betöltöttem a nyolcvanadik évemet, az utánam jövők épülésére vetem papírra életem történéseit. Nem kívánok versengeni a nagyhírű krónikásokkal, csupán az az egyszerű ok vezérel, vajha csetlés-botlásom a világban tanulságul szolgálna némelyeknek.

Sokan az egyszerű emberek közül nem ismerik születésük évét, ám nekem e téren is szerencsém volt. Mint anyám többször jelentőségteljesen megjegyezte, a nagyságos Mathias Corvinus halála évében láttam meg a napvilágot, bár eme ténynek én semminemű előnyét nem tapasztaltam. Ha csak a sok utazás, és az ezzel járó tapasztalások és kalandok, amikben részem volt, nem számítanak ide. Nem utolsósorban pedig, hogy mindenek dacára életben maradtam, bár épségem gyakran szenvedett csorbát.

Egyébiránt a fent említett király halála másnak sem hozott sok örömet, mert amint az már lenni szokott, Mathias király halálával nagy ribillió támadt a magasabb hatalmasságok körében. Amint azt már serdült fejjel megtudtam, hála a jó franciskánus barátoknak, kiknek kolostorában studiumokat végeztem, a mondott időben többen is vágyakoztak a megüresedett trónra. Elsőként mindjárt az özvegy királyné, Beatrix, az elhunyt Mathias fia, Corvin János herceg, aztán Frigyes császár fia Miksa, a római király, és Ulászló cseh király is, akihez Beatrix nőül kívánt menni. Mindebből azután nagy felfordulás keletkezett az országban, melyet azonban én akkor gyermeki állapotomban nem tapasztaltam. Későbben azután annál inkább elért a zavaros idők szele, és elkísért eddigi egész életem során.

Hogy ma eme sorokat írhatom, nem a szerencsének, inkább az Úr kegyelmének tulajdonítom, mely a sok vész és nehézség dacára, az idők viharaiban megmaradni segített. Távol álljon tőlem, hogy a magam történeteit hasonlítsam a legendás Odüsszeusz kalandjaihoz, már csak azért sem, mert sohasem szálltam tengerre. Ugyanakkor Erdélyország hegyei-völgyei és városaiban, valamint Magyarországban tett olykor kényszerű utazásaim szolgáltak annyi tapasztalattal és tanulsággal, mint a híres görög kalandjai. Aminthogy erről megbizonyosodhat a kegyes olvasó a következőkben.

Rendben elmesélem hát eddigi életem folyását remélve, hogy az olvasó számára mindez nem elfecsérelt időt jelent, s talál benne annyi élvezetet, mint magam, amint papírra vetettem.

Vissza a bloghoz

Frissítés

Csak regisztrált felhasználók írhatnak hozzászólást.